Öreg volt már, s semmilyen.
Egész életében így ítélt,
Első benyomásaira támaszkodva,
És senkit sem kímélt.
Tudta, hogy nem szeretik,
De szerette ezt a viszályt,
Azt mondta, egyenlők vagyunk-
De közben kategorizált.
Reád nézett, Kedves Olvasóm,
Felkerült az i-re a pont,
Reád nézett tehát, s megmondta
Mi vagy te: a sznob.
Engem undergroundnak,
Egyénieskedőnek nevezett.
Felvonultatta a melegeket,
Közben plázacicákkal hetyegett.
A cicák pedig az öreg úrban
A mocskos halom pénzt látták,
Ők sem szerették igazán,
De hogy jöjjön, mindig várták.
Rossz rímeimet szidók lettek
A tanárok, a kekecek,
Anyáikat megtagadók pedig
Semmirevaló rossz gyerekek.
Mindenki lett valaki,
Még ha nem is akart azzá válni,
Hisz megoldotta helyette
A nyomorult Skatulya bácsi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése