...az új tanév elejére. Nagy örömömre már az utolsó előtti évet kezdhettem meg a gimnáziumban. Már három nap is eltelt, ez és az ezzel járó állandó agyfasz kihozott belőlem egy pár gondolatot, amit érdemesnek éreztem arra, hogy itt leírjam. Előre szólok, hogy ez egy morgós, pesszimista töltetű iromány, egy egyébként (majdhogynem hurrá)optimista embertől. De mit van mit tenni, ha az iskola ezt hozza ki belőlem. Tehát kezdődik a sopánkodás.
A verseim tetszenek? Írjon már valaki valami véleményt, nagyon megköszönném.
- Régóta tudjuk, hogy az ismétlés a tudás anyja. A "vizsgaismétlés pedig a tudás kurva anyja" tételről pedig az idei pótvizsgán a három bukóból csak egy szerezhetett tanúbizonyságot. Nem azért, mert egy nem ment át, hanem egyáltalán csak egy ment el! Érdekes (mondhatni: idekös) helyzet, úgy látszik ebben az osztályban maradni nem presztízs. Jó, hogy őszinte legyek, annyira tényleg nem az, de (most minden szerénytelenség nélkül) nekik igazán az lehetett volna. Tehát: 28 - 2 = 26. Ja, ugyanis jönni meg nem jött senki.
- Erről nagyon sokat nem tudok elmondani: aki eddig rendes volt, az most is az maradt, aki meg tavaly szemétkedett meg egyáltalán úgy viselkedett mint egy senkiházi, az tulajdonképpen olyan is maradt. "Aki hülye, az is marad" - nem szeretem a Republikot, de most ebben igaza van Cipő bácsinak. A lényeg az, hogy a patkányokra továbbra sem lehet számítani.
- Akinek nincs itt a füzete..., akinek nincs itt a könyve..., aki még nem adta le a vonalas ívet..., aki még nem fizette be... stb. kezdetű tanári frázisoktól már egyszerűen feláll a szőr a hátamon. A kedvencem: "aki elkésik, az felel". Én elhiszem, hogy egy tanári diplomát eléggé nagy wasistdas megszerezni, meg azt is aláírom, hogy van, hogy eléggé girnyóként tudunk viselkedni, de a hatalom fitogtatásának ez egy igencsak gyermeteg módszere. Ha ne adj' (de adj'!!) Isten egy tanárnénibácsi is erre az oldalra téved, és el is olvassa ezt, akkor vegye úgy, minthogyha ezt mondanám mellé: "ja, ez magának szól!" Sajnálom, biztosan nagyképűen hangzik ez így, de akkor is, ez van, ez nagyon fárasztó. Még a végére két klasszikust le kell, hogy írjak: "jól van, gyerekek, nem muszáj nekem érettségi felkészítőt tartani... meg ne is gyertek oda, hogy jajj, tanárnő, a tételeket tessék már ideadni... hát nem!" és "jó, légyszíves menjél ki".
A verseim tetszenek? Írjon már valaki valami véleményt, nagyon megköszönném.
