Lehet, hogy köcsög vagyok, de akkor is, most ki kell fejtenem a véleményemet ebben a témában. Oké, aláírom, hogy az én "helyzetjelentéseim" sem valami izgalmasak, sőt, ahogy az előbb mondtam a srácoknak: "kb. csak az olvassa el, aki amúgy is tudja, hogy mi van velem". És szerintem ez így rendben is van. Mert egy idegen olvasót mi a fenéért érdekelné, hogy "reggel korábban keltem, mint szoktam, meg ez meg ez a tanár is úgy felidegelt, hogy ez a nap csak rossz lehetett bla-bla-bla"? Szerintem semmiért se. Ennek ellenére, vagyis éppen ezért nem is sok ilyent írok, inkább csak átvezető szerepet töltenek be szellemi termékeim között. Eddig szerintem egyik se haladta meg azt a terjedelmet, mint ahol már most járok. Mindegy is ez.
Mert ez csak a kisebbik gond. Ha már megosztjuk a gondolatainkat a nagyvilággal (ami egy személyes blog esetén a büdös életben nem lesz több 50-100 olvasónál), akkor azt legalább tegyük olyan módon, hogy még ha elejtünk ronda szavakat, ahogy én is, legalább helyesen írjunk már! Hát sírok, miközben olvasom, hogy ez a kurva Zsolnai-módszer mennyire képtelen volt megtanítani a gyerekeket helyesen írni! Nyelvtan órán arról tanulunk, hogy milyen retorikai eszközök vannak, meg milyen típusú érveket tudunk megkülönböztetni? Nem is lenne ezzel sem az égvilágon semmi baj, ha a gyerekek tudnának helyesen írni! Az ész megáll a "muszály", "hadjuk" meg hasonló égbekiáltó helyesírási hibáktól..! Könyörgöm, a webes szövegszerkesztő aláhúzza pirossal, miért nem vesszük észre már legalább azt?!
Amivel végképp padlóra küldenek, az a mondatok megszerkesztettsége (pontosabban meg nem szerkesztettsége) és a hajmeresztő szószerkezetek, szókicsavarások. Ilyeneket kell olvassak egy blogban, egy internetes naplóban, hogy "imádás van", meg hogy "ien, mien", meg hogy "go haza"? Van ezekre magyar kifejezés is! Sőt, mondjak valamit? Nem egy kifejezés van, de nem is kettő... Magyarul hihetetlenül szépen lehet fogalmazni (és most nem magamra gondolok, nehogy azt higgye bárki is, hogy én azért szapulom a bunkó bloggereket, mert én az írást már-már irodalmi szintre fejlesztettem, nem! Én csak igyekszem ezen az úton haladni, építeni a nyelvet és a saját szellememet is...), miért kell tajbák módon, nyelvrombolóan fogalmazni?!
Tudnám még folytatni, de vonjuk le a konzekvenciát inkább.
Csak az blogoljon, aki:
a) Érdekeset, újszerűt tud felmutatni a nagyérdemű számára,
a/2) Aki szándékosan csak az ismerőseinek írja le unalmas életének szürke részleteit, arra ez természetesen nem vonatkozik. Az csak szimplán fölösleges;
b) A magyar helyesírás (egyébként több esetben bonyolult) szabályait figyelembe véve írja le gondolatait,
c) Lehetőleg ne hozzon létre magyartalan keverékszavakat, hiszen azok haszontalan és romboló hatásúak a magyar nyelvre nézve.
Ja, és én is ebben a szar oktatási rendszerben nevelkedtem. Miért tudok mégis helyesen írni?
Tessék, ez a véleményem, lehet kérdezni...
Mert ez csak a kisebbik gond. Ha már megosztjuk a gondolatainkat a nagyvilággal (ami egy személyes blog esetén a büdös életben nem lesz több 50-100 olvasónál), akkor azt legalább tegyük olyan módon, hogy még ha elejtünk ronda szavakat, ahogy én is, legalább helyesen írjunk már! Hát sírok, miközben olvasom, hogy ez a kurva Zsolnai-módszer mennyire képtelen volt megtanítani a gyerekeket helyesen írni! Nyelvtan órán arról tanulunk, hogy milyen retorikai eszközök vannak, meg milyen típusú érveket tudunk megkülönböztetni? Nem is lenne ezzel sem az égvilágon semmi baj, ha a gyerekek tudnának helyesen írni! Az ész megáll a "muszály", "hadjuk" meg hasonló égbekiáltó helyesírási hibáktól..! Könyörgöm, a webes szövegszerkesztő aláhúzza pirossal, miért nem vesszük észre már legalább azt?!
Amivel végképp padlóra küldenek, az a mondatok megszerkesztettsége (pontosabban meg nem szerkesztettsége) és a hajmeresztő szószerkezetek, szókicsavarások. Ilyeneket kell olvassak egy blogban, egy internetes naplóban, hogy "imádás van", meg hogy "ien, mien", meg hogy "go haza"? Van ezekre magyar kifejezés is! Sőt, mondjak valamit? Nem egy kifejezés van, de nem is kettő... Magyarul hihetetlenül szépen lehet fogalmazni (és most nem magamra gondolok, nehogy azt higgye bárki is, hogy én azért szapulom a bunkó bloggereket, mert én az írást már-már irodalmi szintre fejlesztettem, nem! Én csak igyekszem ezen az úton haladni, építeni a nyelvet és a saját szellememet is...), miért kell tajbák módon, nyelvrombolóan fogalmazni?!
Tudnám még folytatni, de vonjuk le a konzekvenciát inkább.
Csak az blogoljon, aki:
a) Érdekeset, újszerűt tud felmutatni a nagyérdemű számára,
a/2) Aki szándékosan csak az ismerőseinek írja le unalmas életének szürke részleteit, arra ez természetesen nem vonatkozik. Az csak szimplán fölösleges;
b) A magyar helyesírás (egyébként több esetben bonyolult) szabályait figyelembe véve írja le gondolatait,
c) Lehetőleg ne hozzon létre magyartalan keverékszavakat, hiszen azok haszontalan és romboló hatásúak a magyar nyelvre nézve.
Ja, és én is ebben a szar oktatási rendszerben nevelkedtem. Miért tudok mégis helyesen írni?
Tessék, ez a véleményem, lehet kérdezni...
