Oldalak

2010. december 28., kedd

Pisitéma

Most egy nagyon fontos kérdéskört szeretnék feszegetni. Prűdek és viccet nem értők ne olvassák. Köszi!
Miért számít "csúnya" szónak a HÚGY?
Pontosabban nem olyan csúnya szó ez, nem sípolnák ki pl. (mondjuk a Showder Klubban már bazmegolni is lehet..), de azért nem igazán mondogatják ezt a szót komoly emberek a nyilvánosság előtt.
Máris mondom, miért ilyen érdekes ez a téma.
Az anatómiát kevéssé ismerő emberek is ismerik a következő szavakat: húgyvezeték, húgyhólyag, stb. De például kórházakban, kivizsgáláskor a nővér nem azt mondja, hogy "húgyozzon ebbe bele", hanem hogy "vizeljen". Pedig ezek szerint a "húgyozásban" nincsen semmi illetlenség. 
Ha már itt tartunk, mi a helyes? Húgyozni, vagy hugyozni? És miért mondják rövid u-val, mikor a húgy hosszú ú? És akkor még a "huggyozásról" nem is beszéltem...

A mai, beszélt magyar érdekességei közül ez csak egy.

2010. december 23., csütörtök

Hatos

Legyen bármilyen rossz a parkett,
Akár hálótlan a gyűrű,
Kedvencem a kosárlabda lett.

Verjenek el negyven ponttal,
Legyünk épp csak öten,
Játékkedvem el nem rontja.

Ne én kapjam meg a hatost,
Szakadt mezben játsszak,
Csak kicsit hadd kosarazzak most.

Buszozzunk bármilyen messze,
Fárasszon ki az út,
S én sehogy sem vesztek.

Ha csak az ellen támad,
Köztünk mégis minden rendben,
Hiszen a legjobbak a csapattársak.

2010. december 21., kedd

Felülnézet

Már gyerekfejjel is hittem...
Csak még nem tudtam, mit is.
Most érzem, ez a tisztem,
A helyes irányt mutatni.

Látom, hallom, érzem...
Beleng a hit s a tudat.
Úgy kaptam, ahogy kértem,
Bár a földön maradtam.
Itthon. Dolgom van még,
Ismerje meg mindenki a csodát.
Tudja csak meg a nép,
Ő nem főnök, hanem barát.

Velünk van, bennünk;
És nem felismerhetetlen.
Érte kell is, hogy tegyünk,
Sok kis lépés csodát tesz.
Ha csak végiggondolod,
Eddig ki fogta a kezedet...?!

Tudd, ő könnyíti dolgod,
S ismer téged mindenedben.

2010. december 13., hétfő

Fogócska

Bár nem nagy dolog,
Az ajándék én vagyok.
Neked adom én magam,
Legyünk együtt boldogan.

Én fiú vagyok, te meg lány,
Te tudod, én mit akarok,
S én tudom te mit vársz,
Te megkapod, én szaladok...

Bár ez nem túl egyszerű,
A nőkkel csak így megy.
A pirula sokszor keserű,
És semmi sincs ingyen.

Keserű e játék,
Melybe mégis újra szállnék.
Életfogytig fogócska,
Férfiaknak mégis csoda.

Na ne mondd...

Szerinted
nekem nem fáj a hátam?
Szerinted
nem vágnálak pofon?
Szerintem
nem ember vagy, állat,
Szerintem
az élet nem körülötted forog.

2010. december 9., csütörtök

Szürke vagyok

Szürke vagyok,
Mint a rohanó, büdös hétköznapok.
Mint unalmas iskolai tankönyvlapok.
Mint templom nélküli tíz falu.
Mint a cigaretta végéről leeső hamu.

Csúnya vagyok,
Mint ódon komód, mit por lep el.
Mint korcsoknak fenntartott dogkenel.
Mint egy alkoholista hányása.
Mint egyforma nőknek a válltáska.

Sótlan vagyok,
Mint egy unalmas, rossz mondóka.
Mint a szép álmok tűzoltója.
Mint egy utolsó kísérleti patkány.
Mint megcsúszó kerék útpadkán.

Üres vagyok,
Mint hétköznapok szerelem nélkül.
Mint hamis sámán: megjátszva révül.
Mint levegőbe lőtt, üres, nagy szavak.
Mint kidöglött fű az áradás alatt.

Szomorú vagyok,
Mint a szakadó esőbe kibámulás.
Mint a legjobb baráttól az árulás.
Mint aki valakit nagyon megbántott.
Mint aki az egészre vállat rántott.

De jó lehetek,
Talán esélyem még több lehet.
Talán a szerelem még rámnevet.
Talán még ébredek saját napra.
Talán ki bocsánatot kér: megkapja.

2010. december 8., szerda

Útálat

Ha kinyitom szemem
meg a fülemet,
Csupa útálatot látok-
hallok. pfuj: mint az átok.

Ha egy másodpercig 
bírom, azt ennyi -
Még az is sok, de áh...
nekem nem ez az ideál.

Ordítani tudnék tőle,
az ideg öl meg,
Mert lenyelem a szót,
más folytatja a showt.

Ki nem állom ugatásod,
a nyugalom csak álom.
Mert pofázol kegyetlen;
tőrdöfés egyetlen

Volna elég, csak hallgass
áhh... te marha!
Kit érdekel a bajod?
a másikat hagyod!

Elegem van belőletek,
ne felőletek
hallanék mindig, oh:
Álomkék indigó.

Tenyerembe mászol bele
utálom a neved.
Még kimondani is, fú...
osztály, tisztulj!

Ehj... hogy hallgatnál,
te kazalban szalmaszál.
De mért a leghangosabb
ez, pedig rohad...

Pumpám százon, elég!
Hallgass, cseléd!
Elegem van belőled!
Tűnj el előlem!

Ne halljalak többször...
te... ökör.
Kotródj szépen innen:
s megoldódik minden.