Nemo

Rózsaszín felleg, ami magába szív

Megszakad a szív, az ösztönöd hív

Amit elképzeltél, sose volt igaz
Keresed, de nem találod, hol van a hiba

Ezerfele jártál már, láttál mindent
Magadban őrzöd a kincsedet
De nincsen meg, ez csak képzelet
Burokban élve csak álom volt az életed

Felébredve kiver a verejték
Nem találod, álmaid hova temették
Talán mostmár késő......
Fejedbe vésődik hogy ez lesz a végső

Keresed, nincs meg, megunod
Feladod és ennyi.... te tudod
Hiába kergetted eddig
Azt sem tudod már hova kéne menni

Azt hitted, az életed szebb,
Mint egy álom, ezt benézted
Ez penészes, a valóság beteges
Miattad úszott el, másokon ne keresd

Abban a hitben éltél
Te vagy a kezdet és a végcél
Nem körülötted forog a világ
És foglyul ejt a mély, mint Nemo kapitány