A fa és én, vagy valaki más

Belevágnám a fejszém a fába,
Ha érezné, biztosan fájna.
Megkérdezném, válaszolna hátha.
Él a fa, mégsem gyötri nátha.

Hogy működhet ez így?
Mért nem ék rajta a verít?
Mért csak áll, s terít
Avarágyat, mibe verset írt

Az az akárki is, aki élt
S kérdezte a fától: kiért
Élek.. Enyém ez a vidék?
Ha megszólalok.. Engem ki ért?

Kell-e, hogy értsenek?
Hisz a fa is néma s épp ezek
A dolgok, mik rákérdeznek
A lényegre, ha ráérezek.

Monty Python - Önéletrajz

A könyv, amelyről ez a cikk szól, nem egy egyszerű önéletrajzi kiadvány. A Monty Python-csoport -amely máig az egyik leghíresebb humoristacsoport- összes tagjának (John Cleese, Graham Chapman, Eric Idle, Michael Palin, Terry Jones és Terry Gilliam) életének rendkívül olvasmányos, részletes története. A rendszerezésben emberfeletti munkát végző emberek sokaságából kiemelendő Bob McCabe, a híres filmkritikus, aki az egészet egy kötetté rendezte.

Az társulás, amely 1969-ben alakult, az Angliában nagy hagyományokkal bíró televíziós humorban alkotott egyedülállót. (Azóta sem utánozza őket igazán senki, hisz ebben a műfajban ők a legnagyobbak.) A műsoraikat végtelenül abszurd humor jellemezte, gyakoriak bennük a csattanó nélkül befejeződő jelenetek, melyek aztán hirtelen valami nagyon másba csaptak át. A Monty Python-csoport védjegyének számítotak még az animációs betétek, melyekért -a csoportban egyedüli amerikai- Terry Gilliam volt a felelős.

A könyv McCabe köszönetnyilvánításával kezdődik. Ez hét fejezettel folytatódik, innentől már csak a Pythonoké a szó, igaz, az azóta már elhunyt Chapman helyett testvére, annak felesége és az élettársa (egyébként ő férfi, ugyanis Graham meleg volt) mesélt. Először mindenki beszélt arról, hogyan találkozott a többi öt taggal. Kiderül, hogy a közös műsorok előtt is ismerték egymást, sőt, néhányan már az egyetemen is barátok és játszótársak voltak. Már itt is érezhető, hogy nem pl. egy Sting-önéletrajzot olvas az ember, ugyanis önajnározás nélkül, néhol egy-két trágár szót is elejtve nyilatkozna, kellemes, fesztelen hangnemben. Ebben egyébként Eric Idle jár az élen. Ezután következik a "II. fejezet, amelyben megszületünk", melyben születésüktől a középiskolás évek végéig tartó szakaszról adnak részletes beszámolót a Pythonok. Itt volt minden, különböző sorsok, életvitelek, melyeken keresztül a II. világháború utáni Angliába is betekintést nyerhetünk. Azért már itt is van sok hasonlóság: fiúiskola, kollégium, becsületes nevelés. A középiskola után mindegyikük egyetemre ment: erről szól a harmadik fejezet. Mindannyian értelmiségi emberek lettek, erre a Cambridge és az Oxford volt a garancia. Az angolok már ekkor, a színjátszó egyesületek keretein belül is a szárnyaikat próbálgatták. Saját bevallásuk szerint már ekkor is ígéretes tehetségeknek számítottak. Ma már az egész világ tudja: nem hibáztak, mikor a színjátszást választották hivatásuknak. Eközben a tengerentúlon Gilliam már képregényeit gyártotta.

A siker első szakaszáról a következő részben olvashatunk, amely a negyvenötrészes, azóta legendássá vált: "Monty Python Repülő Cirkuszá"-ról szól. Felmerül az adásba kerülés nehézsége, a névválasztás dilemmája, Mr. Gumby, A papagáj-jelenet, a Nudge, nudge és több klasszikus születése. Elmesélik, hogyan lehet szűk költségvetéssel, a BBC hanyagsága mellett színvonalas, a mai napig poénos és agyament műsorokat készíteni. Fény derül a barátságokra és hűvös viszonyokra (mert azért haragról nem szabad beszélni) és az alkotói munka folyamatára. Számomra ez a legérdekesebb része a könyvnek. A Repülő Cirkusz elindítja a Pythonokat a sztárság felé, ezt a vonalat egész estés filmjeikben, a Gyalog Galoppban, a Brian életében és Az élet értelmében vitték aztán tovább. Terry Jones itt már rendezővé is avanzsált. Ismét sok érdekes kulisszatitokba nyerünk belepillantást.

A máig élő öt tag a következő fejezetben kifejti gondolatait a halál értelméről, visszaemlékeznek, milyen is volt, mikor Graham Chapman elment közülük. Elég hamar történt ez, hiszen csak a negyvenes éveit taposta. Az alkoholizmusa ásta meg a sírját, a pipázás döntötte őt bele: többszörös áttétes rák miatt távozott a földi életből.

A könyv végén a szokásos jegyzetek és névmutatók talákhatók, Chapman régi interjúinak függelékével. A kiadvány mindezzel 413 oldalt tesz ki, ebből pár oldalon szép színes és fekete-fehér képeket is láthatunk. Az illusztrációk maximálisan tükrözik a mondanivalót, mindegyik nagyon kifejező.

Számomra a Monty Python - Önéletrajz elolvasása nagyon kellemes szórakozásnak bizonyult. A csapat munkássága, és a hangnem, amelyben íródott ez a könyv, igen közel áll az én ízlésvilágomhoz. Tetszett. Öröm volt olvasni, hogy akik ma már nyugdíjas sztárok, még mindig Pythonok maradtak.

Ajándék régről

Mikor kedvenc zeném szólal,
Szívemből száll fel a sóhaj
Szerelmünkben teljesült
Minden emberi óhaj.

Mikor közös képünket nézem,
Kezed a mellkasomon érzem.
Gondtalanul fekszünk csak:
Ez volt, mit kértem.

Nem csak a hónapok teltek
Egész korszakok jöttek-mentek
S mindig a szívemben szólt
„De jó, hogy szerethetlek!”

Azt akarom, mindig így legyen,
Irányíts, mindent jól tegyek,
Ne két hétig, inkább örökre
Én a te embered leszek.

Veled a legboldogabb lehetek,
Te vagy szívem nagy szelete.
Vagy talán az egész a tiéd:
Hiszen őszintén szeretlek.

Nyuszikámnak karácsonyra
2009.12.25

Gondtalan

Szétesett az elme, benne sehol értelem,
Önmagamat önmagamról hiába kérdezem.
Nincs meg a kapocs, a láncszem, a hiányzó,
Talán én voltam az, ki ellenem hibázott.

Élek, létezem, gondolkozom: vagyok.
Csak a szikra, a láng az, mi nem ragyog.
Szerteágaz, egy dologra sem korlátoz,
Rossz ez, de mindig is "volt már jobb".

Koncentráció...
Ez az, mi nincs most meg nekem.
Nincs benne ráció,
Végül is mégsem üres a fejem..!

Jobb, ha nem keresem,
Így hamarabb megtalálom,
Inkább csak szeretek,
És rám találsz majd, Barátom.

Phat - A Skorpió Mérge

Phat nem az a típusú MC, aki a csillogást keresi a hip-hopban. Olyan hihetetlen nagy felhajtás nem is volt első nagylemeze, A Skorpió Mérge körül sem, amely április 29-én látott napvilágot. Engedtessék meg nekem egy rövid elő-összegzés: nagyon ütős, kerek egész korong lett.

Egy órányi színtiszta rap. Nem színtiszta Phat, mert eléggé sokan közreműködnek a lemezen. Ez szerintem amolyan Bloose Broavaz-os (jó) szokás. Kezdjük talán az alapokkal, a beatekkel. A gyártás leginkább a két barbárfivér nevéhez köthető, Tibbah-hoz és Deego-hoz. Egyszerű, sampler zenék, de van köztük nem egy kifejezetten hangulatos darab is. Ja igen, Saiid is készített egyet. A scratch-ekért DJ Kool Kasko volt a felelős. A mixelést Pixa végezte, profi munka. Reppel a lemezen SiskaFinuccsi kétszer, a Barbárfivérek (plusz Deego raggázik egy refrénben), DarkMark, Bankos, EssEmm és Saiid. Az esetek jelentős részében a vendégek emelik a színvonalat, sajna van 1-2 olyan sor, ami úgy kiüt a kontextusból, de összességében teljesen rendben van.

FLOW! Örömmel konstatáltam, hogy (az egyébként igen különleges) jól megszokott flow-tól Phat több számban is eltér, új irányba is próbálkozik, de hogyan! Az album címadó dala például hihetetlenül elsöprő áradatként zúdul a hallójáratokba. Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de Phat szövegei elsőre nem nagyon ragadnak meg az agyamban, de kisebb foszlányok annál inkább. Nem tudnám mindegyik dalról egyből megmondani, hogy pontosan miről is szólnak, de annyi apró okosság van bennük, hogy elvigyorodik tőle az ember fia. Ügyes szófordulatok, némi önirónia, őszinteség. Szimpatikus. Nem lehet elmenni szó nélkül a refrének mellett sem: megérződik, hogy sokat foglalkozott vele, így a dalok sokkal fülbemászóbbak.
Az album 2000 magyar forintért beszerezhető.

Összességében pozitív élmények értek az album hallgatása során. Tetszik, hogy bár benne van a bloose-os íz, nincs benne semmilyen öncélú anyázás. Nem tudok mást mondani: nagyon őszinte.

Olyan hülye...

Eme vers elé illik egy kis történetet kanyarintanom:
Sárával veszekedtünk, vagy vitatkoztunk, már nem is emlékszem, de a tárgya az volt, hogy én milyen gyerekesen viselkedem. Lévén hogy ez pont bolondok napján volt, kissé abszurd volt számomra a helyzet. Ezzel a verssel sikerült kiengesztelnem Őt:

Olyan hülye vagy!
-Hallom sokszor szavad.
Komolytalannak látszom,
Pedig csak játszom.
Fiatalság, bolondság...
Ezt elhagynom botorság.
Akarlak még szeretni,
Ezerszer Nyuszinak nevezni!

Nethuszár

A monitorod mögül veréb nagy lehet a szád
De ha neked kéne szerepelned, nem lenne nagy pofád
Erre lettetek tanítva, ezt a legkönnyebb csinálni
Egyfolytában, mindent leszarva, csak fikázni
Aztán meg taktikázni, hogy ha a nickneved céronáldó-tizenegy
Azt hiszed hogy nem vágom, de Truba téged kinevet
Szar a flow? én nem is mondtam azt, hogy jó
De ha mondom: csináld utánam, máris a nyakadban a hó
Meg el kell mennem anyukámnak segíteni pillanat
Sok a kam szöveg, ember én már levágtam hogy csicska vagy
Nem érdekel az sem, ha egy osztálytársam utál
Én csak röhögök rajta három tiszteletkör után
Ez az amit nem vágsz le, hogy erre senki nem kért meg
Aztán csodálkozol, hogy mért szólítalak verébnek
Több esze van nálad már egy kaktuszos cserépnek
Ha véletlen meg behódolsz majd vársz valamit cserébe

Nem vagy más, csak egy nethuszár
Megcsíplek, mint a deres február
Nem veszed észre, hogy lejárt a lemez
Mért nem az alt-f4-en jár az eszed?

Megnézem az adatlapod, rögtön szerelmes is vagyok
Csak nem tudom ezt honnan vetted, nem vágom mit gagyogsz
És közben ragyogsz, mint ahogy József Atis megírta
Emlékezzünk rá, szegény a basztatást már nem bírta
Ha nem jelöllek vissza rögtön, akkor meg már utállak
Vagy csak nem ismerlek, vagy nem dőlök be a dumádnak
Senki nem kért meg arra, hogy kommenteket írjál
Meglátszik, hogy az írás előtt jó szar kendert szívtál
Ott kezdődnek a bajok, mikor azt mondod: téháiksz
Élőszóban folytatod a nethuszár sémát is
Ha nem teszel zárójelbe L betűt, nem is dúl a láv
Élőben meg semmi, de nem baj mert a neten túra vár
A csajok küldik körbe a képeket a csávó farkáról
Aki a legjobban röhög, öt éve nem hallott az anyjáról
Ha valaki beugat, leírja neked hogy rohadjál meg
Csak azt mondja a szemedbe majd, hogy légyszi ne rohanjál le

Nem vagy más, csak egy nethuszár
Megcsíplek, mint a deres február
Nem veszed észre, hogy lejárt a lemez
Mért nem az alt-f4-en jár az eszed?