A századik

Mindenből a legjobb a kerek.

Nem mondom, hogy a kedvem épp remek,

Szívem alatt hordott kisbabám 

Ma zörgetett századszor lelkem ajtaján. 

Irányít, megmozgat, kimond

Mindent mi eszébe jut, akkor is ha tilos,

Így szeretem én ihlet-gyermekem,

Képzeletének hangjaira nyakam vakon felteszem.

Ha tévednék, azt is ő teszi,

Ihletét édes jó apja mindennapjaiból veszi,

Szimbiózis ez, vagy élősködés,

Szerencsére e kérdésben én döntök még.

S én nem bánom, hogy van,

Hogy néha belőlem tűzgolyóként robban,

Rúg, harap, csíp, néha simít,

Fekete napokon engem, s téged is vidít.

Eljött hát a jeles nap,

-Bár még nem időszerű a pelenka-

De századszor kopogtat ma,

Ettől boldog édesapja most szárnyát bontogatja.

Kis éji semmiség

"I just wanna make you sweat"

Nem tudok már mire gondolni
Annyira leizzadtam, hogy
Mikor pislogok, szemhéjaim
Összeragadnak, és
Kis cuppanással jönnek
Szét csak nagy nehezen.

"You do a little dance and then you drink a little water"

Úgy szalad szerte minden
-Egyébként üres-
Gondolatom, mint amikor
Túl nagy lendülettel öntök
Magamba egy pohár vizet
S a felesleg a hasamon
Csurog végig. 

"Bár a szó elszáll, de amíg repül, figyeld hol jár"

Nekem van a világon a
Legtöbb remek ötletem
De sajnálatos módon
Mindig elfelejtem
Vagy ami meg mégis
Megmarad, az meg
Mire megvalósítanám, már
Nem is tetszik annyira.
 
"We only got four minutes to save the world!"

Mindig van ám nekem
Vagy egy hónapom a
Határidőig, de
Juszt is csak az utolsó
Pár pillanatban csinálok
Meg mindent, még ha az
Nehéz is, vicces, nem?

"Te olyan kellemetlen vagy"

Egyébként, csak hogy
Neked se legyen olyan
Könnyű, szándékosan
Mindenhol a lehető leg-
Rosszabb helyen
Nyitottam új sort, hát
Nem tenyérbemászó ez?

Advent első vasárnapjára

A korral együtt járó felismerések hasítanak belém,

Egyik a másik után... több tudás, több fájdalom.

Fellegekből villámként csap le a figyelmeztetés:
"Nincs már sok vissza, de azért még várjatok!"

Készül a számvetés, íródik a cselekedet-leltár,

Maszkura mondta: "a halál türelme megvár",

Te mégis éltedben akarod szennyes rongyaid,

És önmagadat is patyolattisztára mosdani.

Cselekedj, míg nem késő, most elkezdődött!

Várd az utolsó órát minél tisztább szívvel,

Javítsd ki a hibát, vidítsd azt, ki elkenődött,

Kibúvót ne keress, nincs más, hidd el!

S ha felülkerekedsz minden ártó szellemen,

Félelem nélkül ébredsz fel minden reggelen,

Akkor örvedhetsz igazán, ez nem vitás,

Hisz mosollyal üdvözöl majd téged is a Messiás.

Te, akit kihasználtak

Erőltetett menet

A végét nem is látod
A fontosat elhagyod

És mégse bánod

Csak azt várod

Hogy majd valaki

Megsajnál

Ő lesz majd az aki

Lepaktál

Veled

Szánalomból

Meg ki tudja még miért

Meg hogy szavadból

Mit ért

Téged akar-e

Vagy csak magának jót

Egy körre jó vagy

Talán felhív holnap

Vagy csak mástól hallod

Hogy ki barátjának vallott

Már mással ereget

Papírsárkányokat

Az is árt ám sokat

Hiszen belülről 

Teljesen felemészted magad

Te, akit kihasználtak

Akivel most kibabráltak.

És tudod mi ezzel a baj?

Hogy élvezed

Sőt, összeteszed 

A két kezed

És azért imádkozol

Hogy jöjjön még

Sok-sok ilyen

Hiszen

Élvezed

Kéj neked

A szánalom
Hát ég veled.

Bundás kenyér

Gyermekkoromat repítette vissza

Néhány nehéz, zsírszagú emlék.

Boldogok voltunk, bármikor, bármitől,

Oh, ha tehetném, úgy visszamennék!

Emlékszem, mikor a konyhában 

Ültünk kinn, és Mami nekünk sütött

Finom, meleg bundáskenyeret.

S mai étkem ismét szíven ütött.

Belémhasított száz szép pillanat,

Régen, a jó bundáskenyérhez

Hagymát, paradicsomot majszoltunk,

Gyomrom most könnyesen emlékez.

Emlékszem Tomóra is, aki

A rántott húst az íztől meghatottan

A királyok eledelének titulálta,

S mi pedig helyeseltünk hangosan.

Jaj, de régen oly finnyásak voltunk!

A főzeléket ki tudja mért, nem szerettük,

Cimbalomverővel, azaz combbal

Azért parancsra azt is megettük.

Emlékszem, soká szerettem meg

Még a kakaós csigát is.

Reggel, a gőzölgő, édes tea mellett

Folyton-mindig erről kellett vitázni.

Tíz éve még meg nem ettük a pacalt,

Ma már köröm nélkül nem is kell,

Versenyeztünk, ki eszik hosszabb hurkát

A másiknál akár csak egy centivel.

Emlékeim egyfelé kanalaznak,

Vissza, ártatlan gyermekkoromba,

Mikor villánk olyan gyorsan járt

A kezünkben, mint a motolla.

Ébresztő!

Miért engeded meg másnak,

Hogy kimondja helyetted:

"Ezt így kell elfogadni,

Leírtam, megneveztem."

Honnan tudod, ott voltál?

Láttad két szemeddel?

Ne hidd, hogy fenyegetlek,

Csak dönts józan ésszel.

Semmi sem az, aminek látszik,

Nem is tudsz te semmit!

Csak az alját kapirgálod,

S közben elhagytad a fentit.

Ébredj tudatra barátom!

Háborúra szükség nincsen,

De nem is volt ám soha-

Nem kell elmennünk innen!

Mire jó az a szabály, törvény,

Melynek megfelelni nem lehet?

Sosem lehetsz elég jó

Ennek a gépezetnek.

Itt a trükk! Most figyelj:

Nem is kell, hogy megfelelj,

Hisz tudod te, hogy kitől

Származik sok rendelet?

Nem tudod! Nem is tudhatod

Meg soha, de nem is fontos.

Istennek, s önmagadnak

Megfelelni a te dolgod.

Nő létedre kicsi a melled?
Vagy te egy pocakos férfi?

A világ "törvénye" testedet

Semmitől sem védi.

Van ki szeressen?

Van, ki megölel, ha fáj....?

Akkor mért ne vihetné el

Eme borzalmat a dagály?

Szerinted Isten úgy ítél, 

Hogy körbenéz, mint stylist?

S a Mennyországba ha szép vagy

De csak akkor - átvisz?

Dönts józan ésszel, láss!

Sehova se vezet az "ideológia",

Ne félj többé Kedvesem,

Már ideje összeomolnia.

Hascsikarás

Hascsikarás

Hiába az akarás

Úgyis

Nyögés a vége

Mer' mér' ne?

Hascsikarás

Megbízható pajtás

Jaj

Úgy hiányoztál már

Jó, hogy vigyázol rám

Hascsikarás

Csodálatos varázs

Te

A helyemen tartasz

A legtöbb, mit adhatsz

Hascsikarás

Hangyás tévéadás

Unlak

Mit elengedsz az galamb

De a költő az marad

Jó reggelt!

Aludj nagyot, te romlott világ!

Nemsoká befellegzik neked.

Magaddal rántod álmodba majd

Minden mocskos, rossz hibád.

Elalszol, s álmodban 

Ér téged majd csendes halálod.

Letűnt korod szolgáit is

Magad mellett, holtan találod.

Lesznek majd, kik megsiratnak,

Akik azt akarják, hogy újra élj,

Feltáplálnák régi lángod,

S parazsadnak enni adnak.

Nem fogják egyhamar elfogadni,

Hogy a többség döntött:
Nem kellesz már többé soha.

És árva marad minden kölyköd.

Győzni fog a közös akarat,

A mindenkit megmozgató szent ügy,

Amint felkél csillagunk, meglátjátok,

Még mindig van új a nap alatt.

Az Óvilág mást mutatott,

A titkot orrotokra nem kötötte,

De az új Nap fényében világosdik,

Hogy ébredjünk igaz örömre.

S a szeretettel ellenkezni

Nem lehet. Hiába is próbálnád,

Ez a boldogságos lehetetlen.

Emberek, kezdhettek lelkendezni!

Gazdag vagy szegény: mindegy,

Nem lesz senki gondterhelt,

Ha megbecsüli azt, amije van.

Új világ, gyere már, jó reggelt!