Mindenből a legjobb a kerek.
Nem mondom, hogy a kedvem épp remek,
Szívem alatt hordott kisbabám
Ma zörgetett századszor lelkem ajtaján.
Irányít, megmozgat, kimond
Mindent mi eszébe jut, akkor is ha tilos,
Így szeretem én ihlet-gyermekem,
Képzeletének hangjaira nyakam vakon felteszem.
Ha tévednék, azt is ő teszi,
Ihletét édes jó apja mindennapjaiból veszi,
Szimbiózis ez, vagy élősködés,
Szerencsére e kérdésben én döntök még.
S én nem bánom, hogy van,
Hogy néha belőlem tűzgolyóként robban,
Rúg, harap, csíp, néha simít,
Fekete napokon engem, s téged is vidít.
Eljött hát a jeles nap,
-Bár még nem időszerű a pelenka-
De századszor kopogtat ma,
Ettől boldog édesapja most szárnyát bontogatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése