Oldalak

2013. július 1., hétfő

Lennék

Lennék alattad kis ladik,
Ringatnálak hajnalig.
Lennék ár is, hánykolódjunk,
Én vigyáznám a sorsunk.
Lennék füledbe közeli nesz,
Érezz engem, ahogy körbevesz.
Lennék tűző napod,
Lennék a mindened, ha akarod.

Lennék gyógyír a sebre,
Kéz a farzsebbe,
Lennék csók a szádon,
Kábulat, hogy ne fájjon.
Lennék én az embered,
Lennék társ, ha nem mered.
Lennék éjed, lennék napod:
Lennék a mindened, ha akarod.

Falevélként...

Víz tükrén ringatózó
Falevélként céltalan
Szomorúság, útitársam
Kontrasztként egy téglafal

Tovább mennem nem lehet
Zöld utamba áll belé
Riadtan csak álmodozom
Sóhajom tán fel sem ér

Utálattal kell tekintsek
Távolságra és időre
Nincs köröttem boldog felleg
Esnék belé, mint kidőltem

Falevélként ágamat már
Hagytam el én réges-rég
Avarban hű társat leltem
De repített el a szél

S magad mellé mikor majd
Diadallal térek meg
Nevetünk majd, de elszállok
Hogy jöhessek mégegyszer