Víz tükrén ringatózó
Falevélként céltalan
Szomorúság, útitársam
Kontrasztként egy téglafal
Tovább mennem nem lehet
Zöld utamba áll belé
Riadtan csak álmodozom
Sóhajom tán fel sem ér
Utálattal kell tekintsek
Távolságra és időre
Nincs köröttem boldog felleg
Esnék belé, mint kidőltem
Falevélként ágamat már
Hagytam el én réges-rég
Avarban hű társat leltem
De repített el a szél
S magad mellé mikor majd
Diadallal térek meg
Nevetünk majd, de elszállok
Hogy jöhessek mégegyszer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése