Amíg élünk, addig állunk, néha a fejünk tetején
Mindenhol nevetve, legyünk akár a világ peremén
Ömlik a sok közhely, hogy mindörökké, te meg én
Nem számít más, mosoly az álmok döglött tetemén
Néha a velejéig rossz, a hiba kikaparhatatlan
Harag s szeretet a szívben egy folyton izzó katlan
"Mindörökké, te meg én" - szerinted a bilincs kattan
Mások szerint meg így csak egy őrült elme kattan
De annyi az észérved csak mint a spórpénz a bankban
Kétértelmű üzenetekkel vagyunk teletraktálva
Az igazi gondolatok alhatnak a döglött aktákban
Nincsen igazság, és az élet is a pokol maga
Meguntam, itt vége, most fogom és dobom magam
Kiolvashatod a gondolataimat, nem is kell hogy láss
Nem csak én - figyelj, itt senki sem hoz mást
A szarban úszó világnak mit ad egy új felforgás?
Reményét vesztette már minden tiszta felfogás
Nem is várom már a békét ebben az életben
Jó választ nem kaptam, mindig hiába kérdeztem
Ette meg a penész, inkább vágynám a múltat
"Vedd meg az újat!" - gorombán rám fújtat
A kapitalista bika, ki a zsebem sose tömné
Legelőjét teszi csak a földdel egyenlővé
Amit én várok, azt éltemben nem kapom
De mindenemmel együtt egy napon meghalok
S ráeszmélek arra, hogy hiába is futottam
Hisz életem után az öröklétre jutottam
Lesz ott nekem minden, érte se kell nyúljak
A szeretet kér, hogy angyalarccal bebújjak
S váljunk eggyé, mindörökké, te meg én
Egymás fülébe súgva, hogy mennyire meseszép
