Tisztán

Itt vagyok.

Igen, nézz meg jól, élek!

Ez vagyok én,

Ismerd meg az énem

Porig égett mindaz, mi eddig épült,

Hosszú lángnyelvek nyaltak körbe,

És nem, mégsem ment minden tönkre:

Hamu alatt sarjadt az új élet.

A tűz s a bűz felemésztett mindent,

Mi eddig volt, mert nem kell már.

Sírni utána felesleges, hisz nem kár

Érte, hisz amit akart, elérte.

Hiába lángolt hetekig a kis falu,

Egyszer elaludt, elaludt végleg,

A koromfüst is szétoszlott az égen,

S újra bevilágolt a napsugár.

A csíra, bár kicsi, de ha van miért,

Kikel, feltör, egész a csillagokig ér,

Hisz tudja, van miér', van kiér'

Küzdeni az új életen át.

Nem veszhet kárba a palánta.

Nevelni kell, mindig gondozni őt,

Veteménnyé tenni a temetőt:

Hadd virágozzon oly szépen, mint soha!

Itt vagyok hát.

Eléd tiszta szívvel állok.

Kérj, akarj...

Én csak terád várok.