Gyarló az ember

[maró gúnnyal]

Ismertem egy asszonyt, aki kínjába'

Fogta magát, és disszidált Kínába!

De ez még mindig semmi, figyelj:

Az emberi agyakból még sok hülyeség kikel.

Gondold meg jól, hogy kikkel

Barátkozol, hisz lehet, hogy csak viccel.

Aloha Vera! köszöntötték a nőt,

Szégyenemben szembe húztam a tökfedőt,

Kezébe nem kapott ő keszkenőt,

(Gondolom, sejted már a bökkenőt!)

Szóval van ez a nő, s ahogy ez bekap,

Úgy landol az arcán az Aloe Vera!

Lehet, hogy ezt olvasni kellemetlen,

De rátok csodálkszom rengetegszer.

Hisz beköszönt az új esztendő - ha lesz,

Elsők között ünnepelhet majd Halesz!

Sajna nem csaphat meg az újévi kivonat,

Hisz oda senkit se visz ki vonat.

A megfejtés titok számomra,

Ha tudod, küldd az e-mail-számomra!

Tudod, "a" bekarikázva,

Én meg gondolkozhatok utamon elkarikázva...

Kilátástalan, bölcs mellébeszélés

Fő csapásvonalat mutat meg az ostor

Nem mindennapos ez mint ahogy Besztercén sem az ostrom

De jön még kutyára úthenger, úgy érzem

Plasztikai sebész mottó: új fejjel, új létem!

Sosem lehet kitalálni hogy mi az a két kártya a sors kezében

A nép csalódott már a sok vezérben

Kilátástalanság övez minden kártyalapot

Tiszta lappal kezdek, mint függönyhúzó Édesanyám a napot

Sohasem késő ahhoz hogy új próbatételt állj

A lehetetlen nem más, mint hogy háromszázas órabérben szállj

Ellehetetlenedett nekem, eledelt kell vennem

De rengeteg vegyszer ellenem kegyetlen fegyver

Találd meg a kiutat, mint egyszeri a csőben a lyukat

Amíg társaid eláztatják bőven magukat

Lehet, hogy neked ez egy értelmetlen mondóka

De a rostán sem akadhat fenn mindennek a pornója

Egy olyan fektetett nyolcas, tudod

Az élet nem kis körönként ismétli önmagát.

Ugyanaz az ember, ugyanabban a csőben

Kétszer ugyanolyan lyukat föl nem talál.

Csak egyszer hagyom el kamasz éveim,

S többször nem is fogom megsiratni

Drága emlékeim, melyek most szívem égetik.

S rákívánhatok éltemben ugyanarra még,

Mit mindig oly heves vággyal akartam, sőt...!

Remélhetem félve, hogy te is ugyanarra mégy.

Téged, s melletted eltörpülő, ám mégis 

Istenáldotta földi javakat ezerszer akarom,

Ha kell fájjon, nem érdekel, ha ég is!

Nem akarom sürgetni az időt. Mostmár.

Eddig  fel akartam nőni, most gyerek lennék.

Előre így mért siettem, mondd már!

Az idő viharában csak a főkolompos áll

Vitézen, merészen, széllel szemben.

Siettem, s most itt áll az én gonosz csodám:

Nincs visszalépés, lassu-gyors a forgatag,

Elfecsérled szép perceid és óráidat

S eszmélsz: évek óta más se, csak sorba' vagy.

S mégiscsak gyorsan fordul önmagába,

Hisz Döbrögi is háromszor lakol meg,

De az újrakezdést mindig más - de föltalálja.

"Mert minden hajnal egyben alkony"-

S aki reppel, az költ, aki költ, az sztár:

Mindig fenntartott a lakosztály, s a balkon.

Ez nekem fáj

Miért nem alkot az, kiben ott lakoz a szikra

S hárítja az elvégzendőt tehetségtelen faszikra

Gombócból sok lenne, mért nem nagy az étvágy

Isten áldotta tehetség maga alatt fát mért vág

Egy körbelőtt kincs ő az aknakeresőben

Eltarttatására vár, s míg apa keres - ő nem

Az egész csak orgánum és bátorság kérdése

Hátrahagyandó az aggódó édesanyák féltése

Aranyágacskából mért töri le a legfrissebbet

A nép, mely primitív, ezért csúnyán megfizethet

Miért is alkotna az, kit ha a nihilből elszabadul

Kismillió középszerű rögtön kerget vadul

Kinek is hiányzik az elefántcsont-torony élet

..."Ez nekem fáj" - mormolom, s égek