csak ömlengek s folynak ki a szavak mint csapon a víz
gondolataim szerte szaladtak menthetetlen
másfelé nem is téved
de mért is menne
az túl könnyű lenne
mindig csak te jársz a fejemben
és szeretem és keblemre ölelek mindent
ez nem véletlen hisz
te vagy a mindenem
fáj ha nincs velem
nem akarok meghalni pedig így könnyű
fulladnék bele saját posványomba
egy reményem marad
te megmenthetsz
ha megszeretsz
azt mondják az nyer aki mer hát ki tudja
nekem is sarkamra kéne már állnom
nem csak szabadverselni
hanem valamit tenni
végre férfinak lenni
kegyeidért küzdöm inkább akár úgy is
hogy fájdalmamban összeszorítom fogaim
mintsem hogy feladjam
te vagy az álmom
a csókodra vágyom
nem tenne semmi más boldogabbá
tudom jól igen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése