Jó reggelt!

Aludj nagyot, te romlott világ!

Nemsoká befellegzik neked.

Magaddal rántod álmodba majd

Minden mocskos, rossz hibád.

Elalszol, s álmodban 

Ér téged majd csendes halálod.

Letűnt korod szolgáit is

Magad mellett, holtan találod.

Lesznek majd, kik megsiratnak,

Akik azt akarják, hogy újra élj,

Feltáplálnák régi lángod,

S parazsadnak enni adnak.

Nem fogják egyhamar elfogadni,

Hogy a többség döntött:
Nem kellesz már többé soha.

És árva marad minden kölyköd.

Győzni fog a közös akarat,

A mindenkit megmozgató szent ügy,

Amint felkél csillagunk, meglátjátok,

Még mindig van új a nap alatt.

Az Óvilág mást mutatott,

A titkot orrotokra nem kötötte,

De az új Nap fényében világosdik,

Hogy ébredjünk igaz örömre.

S a szeretettel ellenkezni

Nem lehet. Hiába is próbálnád,

Ez a boldogságos lehetetlen.

Emberek, kezdhettek lelkendezni!

Gazdag vagy szegény: mindegy,

Nem lesz senki gondterhelt,

Ha megbecsüli azt, amije van.

Új világ, gyere már, jó reggelt!