Gyermekkoromat repítette vissza
Néhány nehéz, zsírszagú emlék.
Boldogok voltunk, bármikor, bármitől,
Oh, ha tehetném, úgy visszamennék!
Emlékszem, mikor a konyhában
Ültünk kinn, és Mami nekünk sütött
Finom, meleg bundáskenyeret.
S mai étkem ismét szíven ütött.
Belémhasított száz szép pillanat,
Régen, a jó bundáskenyérhez
Hagymát, paradicsomot majszoltunk,
Gyomrom most könnyesen emlékez.
Emlékszem Tomóra is, aki
A rántott húst az íztől meghatottan
A királyok eledelének titulálta,
S mi pedig helyeseltünk hangosan.
Jaj, de régen oly finnyásak voltunk!
A főzeléket ki tudja mért, nem szerettük,
Cimbalomverővel, azaz combbal
Azért parancsra azt is megettük.
Emlékszem, soká szerettem meg
Még a kakaós csigát is.
Reggel, a gőzölgő, édes tea mellett
Folyton-mindig erről kellett vitázni.
Tíz éve még meg nem ettük a pacalt,
Ma már köröm nélkül nem is kell,
Versenyeztünk, ki eszik hosszabb hurkát
A másiknál akár csak egy centivel.
Emlékeim egyfelé kanalaznak,
Vissza, ártatlan gyermekkoromba,
Mikor villánk olyan gyorsan járt
A kezünkben, mint a motolla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése