Gondtalan

Szétesett az elme, benne sehol értelem,
Önmagamat önmagamról hiába kérdezem.
Nincs meg a kapocs, a láncszem, a hiányzó,
Talán én voltam az, ki ellenem hibázott.

Élek, létezem, gondolkozom: vagyok.
Csak a szikra, a láng az, mi nem ragyog.
Szerteágaz, egy dologra sem korlátoz,
Rossz ez, de mindig is "volt már jobb".

Koncentráció...
Ez az, mi nincs most meg nekem.
Nincs benne ráció,
Végül is mégsem üres a fejem..!

Jobb, ha nem keresem,
Így hamarabb megtalálom,
Inkább csak szeretek,
És rám találsz majd, Barátom.