Útálat

Ha kinyitom szemem

meg a fülemet,

Csupa útálatot látok-

hallok. pfuj: mint az átok.

Ha egy másodpercig 

bírom, azt ennyi -

Még az is sok, de áh...

nekem nem ez az ideál.

Ordítani tudnék tőle,

az ideg öl meg,

Mert lenyelem a szót,

más folytatja a showt.

Ki nem állom ugatásod,

a nyugalom csak álom.

Mert pofázol kegyetlen;

tőrdöfés egyetlen

Volna elég, csak hallgass

áhh... te marha!

Kit érdekel a bajod?

a másikat hagyod!

Elegem van belőletek,

ne felőletek

hallanék mindig, oh:

Álomkék indigó.

Tenyerembe mászol bele

utálom a neved.

Még kimondani is, fú...

osztály, tisztulj!

Ehj... hogy hallgatnál,

te kazalban szalmaszál.

De mért a leghangosabb

ez, pedig rohad...

Pumpám százon, elég!

Hallgass, cseléd!

Elegem van belőled!

Tűnj el előlem!

Ne halljalak többször...

te... ökör.

Kotródj szépen innen:

s megoldódik minden.