Szerelmes vers

Végtelen, képtelen, féktelen képregény
Kezembe kezedet, a pillanat, te meg én
Nézem a képet, ez az élet, mi csodás
Magadat egy nap alatt szívembe belopnád
Megteszed, mert szeretsz, s viszont szeretlek
Csillagom, a pillanat a legszebb veled lesz
Csak csókolj, csak rajtam csattanjon csókod
Terhes a lelkem, fekete felleg - megoldod
Nincs gond, hip-hop, így most nevetek
Mosolygó szíved látom mélyen szemedben
Nincs jobb, mint ez, tisztelsz, majd viccelsz
Egyre és egyre szebb minden csak így lesz
Én tudom, nem futok, nem titok: akarlak
Kívánlak, nem hiába kitárva szaladnak
Szavaim; szirupos szerelme szárad rád
Mindenki irigyli, egy kicsit szájat tát
Mert tiszta, nem minden sima, van hiba
De szívem az szeret és segít az ima
Ha baj van, mint a feneketlen katlan mély
Haragban maradva soha nem lennék
Örökre, végtelen körökre ragaszkodom
Örömmel, tíz körömmel beléd kapaszkodom.