Lusta

Lomha minden mozdulat,
A lég is csak lassan jár át,
Már feküdnöm is kényelmetlen,
Csak a tévé jártatja száját.

Szuszogok. S halkan talán
Megint a vész talál meg,
Megkörnyékez, alattomos,
Egyre csak közelgő halálfej.

Magába kerít, vezérel engem.
Belülről dirigál a rosszullét.
Megfészkel bennem a gondolat:
Elkezdődött a hosszú vég.

Elaludni, így?! Nem lehet!
Csak ömlik belőlem a víz...
A szúnyogok is sokan vannak,
Vérem szopja egyszerre tíz.

Tedd túl magad, öregember!
Szégyelld össze magadat!
Nem lehetsz ilyen nyámnyila,
Csak elpocséklod szavadat.