Féktelen

Vad vagyok, csapongok, rohanok,

Ordítok, mint a fába szorult féreg,

Teljes hangerőn, bömbölve nyomatom,

Nem érdekel semmi pedig mindent értek.

Magabiztosan lefele biggyesztem szám,

Az élet nevű reality-t megnyertem,

Féktelen örömömben nem várok rád,

Ha kérdezik, világgá mentem!

Nem vagyok következetes,

De nem is akarok az lenni.

Most magamat tökéletesen érzem,

Semmivel sem akarom elrontani.

Saját határaim feszegetem,

Egyszer kinyúlok mint egy béka,

Addig hajtom, amíg csak tehetem,

Halálba vezetek még ma!

Diadalmas vigyorral, vagy ordítva,

Még nem döntöttem el,

Ebben a sorrendben, vagy fordítva

Én a világ végére boldogan megyek!