Vörös és Fekete

Fekete...

Jó szabású, elegáns,

Felismerhető, markáns,

Luxus, tekintély, hatalom,

Mely enyém, és akarom.

Ében királynővel ütöm

Bábudat; trónomat ülöm,

Diadalmasan kávém kortyolom,

Gyönyörű oszlopcsarnokom

Sikerek emlékével tele,

És minden szép fekete.

Csend.

És Vörös...

Mert a szolid külső bizony

Nem fedi soká az izzó titkot,

A forrongó, skarlát lávát,

Amit ezrek lesnek szájtát'!

Zengő forradalom, tömeg 

Hömpölyög, ember embert követ,
Izzik, vöröslik, ordít a mámor,

S mint báró, a világ előtt állok,

Vörösben és feketében a fénybe kilépek,

Büszkén mondom: milanos leszek, míg élek.