Félálomba süllyedt éberség

Senki sem tudhatja,

Merre jártam álmomban.

Láttam magam dúvadnak,

És éreztem bátornak.

Sosem készülök fel rá,

De mégis előtör gyakran.

Szívem ver, agyam kattan,

Felmordulok számolatlan.

Furcsa, merész látomás.

Bakot tartok magamnak,

Szégyellem, mit látok,

Szemhéj alatt még akadnak

Képtelen látomások.

Egy feszengő óvodás vagyok.

Halkan szól csak a zene.

Belháború közepe a fejem,

Nyugtom csak holtan lenne.

Nem lennék én hadifogoly.

Ostoroz, mardos, köpköd

Álmomban a bűntudat

Riadok. Felhúzom a köntöst,

Nehéz, mint egy űrruha.

Azt sem tudom mit tegyek.

Szemem résnyire nyitva,

Mintha álom-angyal szidna,

Zárva az alvásnak titka,

Azt hiszem, ezt meguntam.