Szívem csücskei

Borostás minden reggel,

A szagom saját fegyver.

Nehéz minden végtag,

Fekvő testemből messze

Száll gondolatom mersze

A hétvége mért csak két nap?

Éjjente órákon át lesem

A képernyőt, véres szemem

Forog, mint velem a világ,

Minden hét utolsó napjain,

Mikor nem is kéne hajtani,

De én a buliba húzom az igát.

Szeretek veletek lenni,

Csak önfeledten nevetni.

Mindenre csak vállat rántani,

És kacagni újra meg újra,

A sztorit mindenki fújja.

Hétvégente szoktam szárnyalni.

Hajnalig kinn maradok,

Ki sohasem tikkadok,

Italom mosolygó fejetek.

Veletek nevetnék mindig

Ez az, ami hirtelen beindít,

Ígérem, titeket sohasem feledlek.