Mi lesz velünk, ha felnövünk?
Felnőtt vagyok-e? Nem tudom.
Utunk merre vezet majd,
És elérem-e miért kezem nyutom?
Kergessünk-e hamis álmokat?
Ábrándozhatunk bolond módján,
Vagy húzzuk meg magunkat csendben
A mocskos esti szürkületben,
Körmöt rágva minden percben?
Hát nem! Nem, nem! Ilyenformán
Elmélkedünk tollba mondván
Szavainkat e savanyu órán,
Hogy mindenki meghallja,
(Az is, ki tán nem is akarja,
Sőt, a füle tövét se vakarja)
Hogy igenis kell! sőt, muszáj
Álmodni merészet, nagyot!
Hallgass ide most jó druszám,
Ne várd a sült galambot,
Ne bambulj reám ily bután!
Csak nézz körül, mit látsz itt?
Kezed nyoma míg meg nem látszik,
Akaratod sárban, szarban nem mászik,
Nem lesz belőled senki!
Tán nem kéne mindig... cibálni,
Nekem meg mindig csak citálni,
Igenis, tessék nekiállni,
Hogy emlékezzenek reád jó szívvel:
Valamit végre csinálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése