Szerintem úgy 14 éves lehettél,
S az első randevúdra siettél,
Mert láttam rajtad bizony nagyon,
Minden tiszta, semmi takony,
Vagány, divatos öltözetben
Érkeztél meg ötvenegyre.
A csajod persze mindig késett,
Addig is mindenki téged nézett,
Hajadban zselé, gyomrodban görcs,
Dolgozott benned a macifröccs,
Szégyen! Még itt sincs a Titkok Lánya,
De hónod alatt már a pisztolytáska.
Gondolkozol, csók lehet-e?
Arcba hajolva, módszeresen,
Mint azokon a szar filmeken,
Melyeken csak "Csókolj meg, hitvesem!",
S hegedűszó vidám dúrja mellett
Kéz a kézben útra kelnek.
De várj! Rosszul is sülhet el,
Arcod szégyent nem tüntet el,
S bár csupán csak kupán csap,
De érezheted úgy, hogy utál majd,
És életednek itt, most vége -
Folytasd inkább - mert mért ne?
A csoki rég elolvadt immár,
Kezedben rég lelohadt virág
Kezedben rég lelohadt virág
Jelzi minden járókelőnek,
Hogy át vagy verődve,
Mert el se jött a Szerelem Lánya -
Utólag már aztán a fene se bánja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése