Fájdalmas csapongás az, mi lóbál engem fel-alá
Legyen áldott örökké ki majd engem megtalál
Ha elolvassa ezt, kérem, sírjon értem és öleljen
Ha a halálba mennék, kérem, még oda is kövessen
Harapjon, üssön meg, hogy megrúghassam én is
Húzzon fehér harisnyát (kinek mi a fétis......)
Legyen a rabszolgám, bár függni is nagyon akarok
Pofozzon meg úgy, hogy zokogjak, majd alkaron
Markoljon teljes erejéből, hogy tudtam, hogy erős
Néha ne fenyegessen, olyankor legyen rámenős
Ordítsunk együtt torkunk szakadtából, s engedjük
Hogy patakká váljanak könnyeink; de mi nem megyünk
Sehová, itt maradunk mindörökkön-örökké
Érezzem magam úgy mint drogos, mintha pörögnék
Sőt, kérem, legyen saját magamtól hányingerem
S te, te mondj igazat, állíts mindent váltig; nekem
Esélyem se legyen, győzz le mindig, légy okosabb
Hisz tudod, nekem a szenvedés mindennél fontosabb
Légy álmaim legtitkosabb vágya, aki leigáz
Ki irányítja testem-lelkem, mint halálos ideggáz
Ölj is meg, hadd haljak meg e nyomorú-szerelemben
Ne is emlékeztess, még mennyi mindent meg kell tennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése