Oldalak

2011. szeptember 26., hétfő

Egy nemlétező sznob baráthoz

Mondd,
Miről gondolkodsz Kedves Barátom?
Mondd el nekem is,
Légy igaz, jó tanárom!
Kérlek, beszélgessünk mindig jókat
És sokszor érezzem úgy
Hogy minden szépen, rendben, jól van.
Ne fárassz, ne idegelj,
Csak ne éreztesd velem, hogy múlik az idő,
Társalogni szeretnék veled csak,
Míg az új hajtás az ágon kinő.

Társaságodra szomjazom,
Gyere, áthívlak hozzánk is, ebédeljünk!
Ha baj van, rohanok hozzád,
Majd mi ketten lélek-kertészkedünk.
Érted?
Hatalmas áradat, mely meder nélkül
Nem lehet folyó;
Szabj irányt nekem, mondd, hogy legyen,
Szavad legyen mindig utolsó.
Hallgatok rád, te szűkszavú Bölcs!
Ha veled vagyok, érzem,
Végre nincs többé a gyomromban görcs.

Mondd,
Min töröd fejedet, Drága Barátom?
Mondd el nekem is,
Hadd érezzem barátság-védelem-palástom
Vállamon méltóságteljesen,
Jelezvén a világnak, hogy igen, én vagyok,
Aki ilyen remek,
Csodás, igaz barátot kapott.
Kihúzhatom magam,
Magasba emelhetem államat végre,
Díszesen, de egyszerűen
Küldhetek Miattad, Érted hálát fel az égbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése