Jó Ember

Alig várod hogy köszönjek neked,

Köszönök (szeva), összeteszed a kezed,

Majd megfognád az enyémet,

De nem nyújtom, ezt benézted.

Szeretem segítőkészséged,

Igazából fel sem érem ép ésszel,

Miért szeretsz engem,

S én téged mért nem?

Hisz olyan jó vagy te énhozzám,

Mint őrangyal nagy fékhossznál,

Aki megvéd a bajban,

Aki értem hajba kapna

Bárkivel, mert ő Értem van,

Értem, pedig a képem nagy,

Óriási. Hatalmas.

Beszéded hozzám tartalmas,

Mondod, és figyelsz engem,

Mégsem veszed észre sem,

Hogy hidegen hagy.

Szememben idegen vagy.

Oh, Drága Jó Ember!

(Ha kérném, szakállad lenne kender..)

Mondd, mért szeretsz engem?

S én téged miért nem?