Friss ő, mint az a hűs fuvallat,
Amely arcomat simította végig halkan,
Melyet senki sem látott,
Titkon, s mondom - halkan kiáltott.
Hajam csak kicsit rebbent,
Meglepődtem, s szépet mondani nem ment.
Ámultam saját magamon tán,
Hisz kívántam, mit magad mondtál.
Zavar, nem hagy nyugton,
Félbehagyott gondolatokkal sujtom
Önmagam, temiattad,
Bár áldom, hisz szívemnek enni adtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése