Megtanulni mindazt, ami már rég elmúlt,
Főleg olyan tollából, ki valójában ott se volt,
Túlzás, sőt tévedés, nem is kicsi, sőt, nagy.
Nem hiányzik nekem az, hogy az "igazságot"
Kiabálva, hadakozva, erre-arra utalgatva,
Fröcsögve pont nekem pont te mondd.
Hisz te is, én is.. Honnan is tudhatnánk?
Mesélj, mi a bizonyíték te drága okostojás?
Ne vedd készpénznek, mert mondják,
Csak mert a tankönyv feketén-fehéren
Állítja sziklaszilárdul, holott talán ők is tudják
Hogy hamis; "tudásuk" mégis beléd oltják.
Kellesz a gépezetnek, légy megtéveszthető,
Túlzottan ne érdeklődj, ne zavarjon,
Ha felborul a béke, s az azúrkék égre
Felrajzolódnak a háború büdös-fekete gombái,
S lám ők mily humánusok: elérik, hogy
Túl sok lelket azért mégiscsak föl ne kavarjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése