Polcaim, Pénzem, Becsvágyam

Most találtam meg:

Polcaim

A szobában, otthon,
Sok könyv áll a polcon.
Orosz, magyar, líra, dráma:
Szemlélőnek tátott szája.

Kedvenceim a versek
(Petőfi rögtön megtetszett)
Eredeti magyar, vagy fordítás
Csengő élménynek nincs tompítás.

Csak azon kapom magam,
Hogy a vers magával ragad.
Elterülök, s órákig
Iszom én a p-oázist.

*

Indulat, szerelem, irónia,
Az olvasónak cívódnia
Kell magával, melyik
Is az a vers, mely tetszik?

Felmerül a kérdés:
"Ez nem tévedés?"
Kattogtatod az agyad
S lőn: palléroztad magad.

*

Ez velem is megeshet,
Sőt, érzem terhesnek
Vagy: bárcsak szeretnék
Ily lélekkel mit tehetnék?

A másik:

Pénzem

Számolom a pénzecském,
Fontos ez? -kérdem én.
Lehetek dúsgazdag,
Ha el vagyok súvasztva.

Mit veszel meg pénzen?
...S családot mért nem?
Legyen hol aludnom meg ennem,
Csak kucorodjak csendben.

Hogyha szerelemben élek,
A csődtől nem félek!
Pénzt úrrá lenni nem hagyom,
Sőt: az egészet leszarom!

Befejezetlenül maradt versem, talán így még jobb is:

Becsvágyam

Ha írok egy dalt
Ki olvassa el?
Csak hogy büszkén
Mondhassam el?

Megírom én magam
A dalokat,
Ha nem jön össze:
Nevetek nagyokat.

Bizonyára feltűnt az olvasónak, hogy a verseim igencsak én-központúak. Tekintsük most ezt egy amolyan ciklusnak. Majd a következők kevésbé lesznek ilyenek.