A zölddel együtt cserélek
Én is tavaszi dzsekit.
Csicsergés fülben zenének
Hallatszik, s tetszik.
Nem kell már a kabát sem.
Virágba borul a világ.
Nincsen többé halál-csend,
Szívem ablakként kitár.
Szabad vagyok! mondta
Vigyorgó, hamis énem,
Kinek nincsen más dolga,
Csak élni át az édent.
Talán bolond lehetek én,
De boldog vagyok!
Mint természet, mi enyém
S mégiscsak vadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése